Extrém sport a hóban motorozás, és lehet még fokozni, ha egy chopper nyergében próbálkozunk. Mégis mire számíthat egy motoros a februári hidegben?

2012-ben ez már nem az első gurulásom volt, de az első igazi túra: 180 km, ebből bő 100 km-nyi tömény kanyargás erdei utakon, havas tájak mentén. Jól hangzik, ugye?

Február vége még inkább tél, mint tavasz, a motoros ember szíve azonban már türelmetlenül várja a jobb időt, így az első tavaszias napsugarak láttán nyeregbe pattanunk. Persze a 17 fok csak a napon mérhető. 

Közhely, hogy a motor és a szabadság szinonímák, de valóban: csak felpattanok rá, elhelyezkedem a széles kormányszarv mögött, mint egy király, és a langymeleg tavaszi napsütésben kigurulok a legközelebbi tópartig. A füvön leparkolom a vasat, nekivetközöm a napozásnak, és élvezem az életet. Fantasztikus ez az egész.

Nem véletlen, hogy egész télen csak a tavaszt várjuk.

Ma sor került a régóta várt évadnyitó találkozóra, a motorozz.hu szervezésében. Ez a tél sem volt hosszabb a többinél, de már nagyon itt volt az ideje a 15-20 fokos enyhe, napsütéses időnek.

Egy kb. 50 km-es pilisi kör után érkeztünk a Csobánkához közeli rétre, ahol kb. 150 motor gyűlt össze.

Ezeken a képeken a helyszín látható, ami nekem nagyon tetszett - még egy órás gyalogtúrát is beiktattam.

A nagyvasak is jól bírták az "erdei terepezést", persze csak pár tíz métert kellett a nedves talajon gurulni.

Íme néhány a különlegességek közül:

Köszönet a találkozó szervezőinek!

Az egyik első tavaszi napon elvesztettem a rendszámtáblámat valahol a Pilisben, vagy úton odafelé. A műanyag tartókeret felső része teljes hosszában széthasadt, így eshetett ki a tábla. Talán elöregedett az anyag...

16-án, az első munkanapon időpont egyeztetés nélkül bementem a kerületi okmányirodába, és összesen 12350 -ért, kb. 45 perc alatt meg is kaptam az új rendszámot, az új forgalmival.

Ez igen kellemes csalódás volt, mert régi emlékeim szerint egy ilyen procedúra rengeteg időt és utánajárást igényel.

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy nézze át a rendszámtábla rögzítését, a tartókeret állapotát, és ha szükséges, erősítse meg, vagy cserélje ki, mert az elvesztés még így, gyors ügyintézéssel is pénzbe és időbe kerül.

Amennyiben valaki tudja, hogy hol lehet fém rendszámtartó keretet beszerezni motorkerékpárhoz, az kommentben írja meg, kérem! A neten ugyanis nem találtam, csak speciális, sportmotorra való kivitelben.

Mivel ez tematikus blog, és télen a mi - egyelőre még - nem mediterrán éghajlatunk mellett nem sokan motorozunk, ezért az elmúlt időszakban nem jelent meg újabb cikk. De az új szezonnal a blog is újra éled. Ezeket a tartalmakat tervezem:

• A tavalyi túrákról pár gondolat, és sok kép annak illusztrálására, hogy ha nyeregbe pattansz, milyen helyekre juthatsz el.
• Az idei motoros találkozók, rendezvények szubjektívje. Elsőnek rögtön itt van a tavaszi motorfesztivál...
• Túráimról rövid képes beszámoló, avagy így is lehet motorozni.
• Lesznek videók is, főleg on board...

Több hónapnyi nélkülözés után, amit a magam részéről motoros lapok böngészgetése és számítógépes vezetésszimulátorok segítségével vészeltem át, végre itt a tavasz! :-)

Pár hete még -7 fokban motoroztam, szombaton már 17 fokos "meleg" volt! Egymást követő három alkalommal is kigurultam a Pilisbe, és bizony: FANTASZTIKUS volt! Pontosan az a feeling, ami miatt minden évben újra és újra motorra ül az ember. Az érzés, ami függőséget kelt, amit újra és újra meg kell élni! Végre, kezdődik a szezon!

Idén a minimum, amit futásteljesítmény szempontjából tervezek, az 2x10 ezer km (egyik a 250-es kis cruiserbe kerül hazai és burgerlandi utakon, a másik 10e km a Varadero-é lesz az Alpokban).

Tegnap megérkeztünk a 6 napos túráról. Egyelőre csak az erről készült rövid (5 perces) videót teszem elérhetővé. Később a túrabeszámolókat is összeállítom.

Szubjektív véleményem szerint ezek jellemzik az ideális motorostúrát:

• Korán kezdődik, hogy sok időnk maradjon az élményekre. Az első egy-két óra úgyis a városokból való távozásra megy el.
• Batyus módszerrel étkezünk, nem az evés-ivásról szól a találkozó, hanem arról, hogy ne egyedül ródd a kilométereket, mert az kicsit olyan, mint egyedül focizni.
• A fő attrakció a kanyarvadászat, az útvonalat ennek megfelelően választjuk meg.
• Elől mennek a tapasztaltak, tőlük tanulnak a többiek. Hátul a nehéz cirkálók mennek, figyelve, hogy senki se maradjon le észrevétlenül.
• Mindenki a saját tempóját és stílusát motorozza, és rendszeresen megvárjuk egymást pihenőhelyeknél vagy a településeken, ill. legkésőbb az elágazásoknál.
• Ha valaki lemarad (pl. műszaki hiba miatt), akkor legalább egyvalaki vele marad, sms-t küld a túravezetőnek, aki a következő megállónál felveszi velük a kapcsolatot.
• Településeken betartjuk a szabályokat, táblától tábláig.
• Legalább egyvalakinek van kamera a motorján, és használja is.
• A túravezető csak ritkán téved el, mert bejárta már az utat, és így nem visz magasabb rendű főutakra, ha jó minőségű és kanyargós (aszfaltozott) mellékutakon is mehetünk.

A minap olvastam a neten egy kommentet, amelynek szerzője szerint a motorozást be kellene tiltani, egyszer s mindenkorra. A balesetek miatt, a motorosok érdekében.

Nyilvánvaló, hogy aki így gondolkodik, az sosem ült motoron, talán még biciklin sem, és a motorosokat azonosítja azzal a néhány vademberrel, akik ön- és közveszélyes módon vezetnek.

Ahogy évről évre látványosan nő a motorosok tábora, úgy nő a botrányosan vezetők száma is. Az autósok között azonban még több hobbivezető van, sőt olyanok is, akik nem csak tárgyi tudásuk, hanem készségeik-képességeik korlátai miatt is egyenesen alkalmatlanok a biztonságos vezetésre, a másokat is figyelembe vevő közlekedésre.

Motorozni veszélyes. A védelmező karosszéria hiánya miatt veszélyesebb, mint autóval közlekedni. Racinális döntés lenne tehát, ha többé nem ülnénk motorra.

Csakhogy a motorozás kihívás és semmihez sem fogható élmény egyszerre. A jármű súlyára vetített teljesítmény arány, a háromdimenziós mozgás élménye, a kétkerekű jármű mozgatása, a gyorsítás, manőverezés, fékezés technikáinak alkalmazása, és az eközben tapasztalható érzések - ezek okozzák, hogy aki egyszer rákapott a motorozásra, az nem szívesen mond le róla.

Tovább erről most nem elmélkedem, a motoros életérzést az alábbi kis videó jól érzékelteti:

Van egy könyvem a blogolásról... Elolvastam pár évvel ezelőtt, jópár blogbejegyzéssel együtt, és megállapítottam, hogy csak nagyon kevés embernek van olyan mondanivalója, ami ha nem is a világ, de legalább egy szűkebb közösség számára értelmes, érdekes és informatív. A többi blogger csak ír, leginkább magának.

Emiatt egészen mostanáig nem éreztem késztetést saját blogra. Most mégis megszületik ez a blog, és ennek két oka van: meg szeretném örökíteni a hobbimmal kapcsolatos élményeimet, valamint tudom, hogy motorostársaim számára is jó lehet pl. borongós téli napokon élménybeszámolókat böngészgetni.

A coolrider blog elsősorban személyes és szubjektív napló, ami azért másoknak is ad valamit, hiszen a motorozás általában közösségi tevékenység, így legalábbis az egy-egy túrán résztvevők számára biztosan érdekes olvasmány egy, róluk is szóló túrabeszámoló.